HTML

Solanum scabrum

A kerti ebszőlő (Solanum scabrum) bemutatása. http://vigpeter.fw.hu/ Víg Péter

Friss topikok

Linkblog

Archívum

A kerti ebszőlő (Solanum scabrum) bemutatása

2010.01.02. 16:38 Víg Péter

Kerti ebszőlő, kerti csucsor, „áfonya”
(Solanum melanocerasum
syn. Solanum scabrum,
Solanum nigrum guineense
)
Garden huckleberry

Egyre gyakrabban megjelenik egy növényfaj és termése a piacokon és a házikertekben, „áfonya” néven, pedig ez a növényfaj nem áfonya (Vaccinium myrtillus), még csak nem is rokona. Ez az „áfonya” néven megjelenő faj a kerti ebszőlő, vagy kerti csucsor tudományos néven a Solanum scabrum vagy szinonim nevein S. melanocerasum, S. nigrum guineense, angol neve garden huckleberry. A Solanum nemzetség fajai általában rendkívűl mérgezőek, sok faj tartozik ide, ám ezek száma mindig változik, hol külön nemzetségbe kerülnek fajok, hol újabb alfajok és fajok keletkeznek a tudomány fejlődése következtében. Sokféle méreganyagot termelnek, köztük az egyik legjellemzőbb egy alkaloid, a solanin. A nemzetség több faja is régóta termesztett, ilyen például a burgonya (Solanum tuberosum), a padlizsán (S. melongena), a balkondinnye, vagy pepino (S. muricatum) és a paradicsom (Lycopersicon esculentum régi neve Solanum lycopersicon). Ezek megfelelő részeit, megfelelően elkészítve nem mérgezőek. Szintén e nemzetségbe tartoznak az ebszőlők, vagy más néven csucsorok, ezek közül a legismertebb, a fekete csucsor (S. nigrum), amely a bolygatott, mozgatott földterületek egyéves gyomfaja. Azt még fontos tudni a fekete csucsorról, hogy nagyon mérgező, mint a közeli rokonai általában, néhány szem bogyó elfogyasztása egy felnőtt ember halálát okozhatja. A kerti ebszőlőt, először a fekete csucsor egyik afrikai alfajaként írták le (S. nigrum subsp. guineense), majd önnálló faji rangba sorolták (S. scabrum, syn. S. melanocerasum). Afrikában régóta termesztik részben bogyójáért, onnan került Amerikába, Nyugat-Európába, majd hozzánk.

A bogyók méreganyag tartalmáról megoszlanak a vélemények, a vonatkozó szakirodalom sem egyértelmű, kellően alapos vizsgálati dokumentációt eddig még nem találtam. Mindenesetre jobb az óvatosság és azt feltételezni, hogy legalábbis nyersen fogyasztva mérgező. Hagyományosan mindenképp egy erősebb főzés útján készítik el, így feltételezhető, hogy a méreganyagok elillannak, vagy degradálódnak. Magyarországon és a nyugati társadalmakban általában lekvárt készítenek belőle, ami igen finom és egészséges. Akikről tudom, hogy fogyasztják eddig még nem haltak meg, beleértve magunkat is, ugyanis mi is termesztjük és fogyasztjuk.

A fekete csucsor szára és levelei általában szőrősek, ellentétben a kerti ebszőlőével. A kerti ebszőlő nagyobb termetű 50-70 cm, levelei fénylőek és simák, szárának élein taraj található, ami nem jellemző a fekete csucsorra, vagy csak ritkán és kevésbé kifejezetten. Ha még ez sem lenne elég az elkülönítéshez, a fekete csucsor terméstartó kocsányai általában lehajlók, míg a kerti ebszőlőé merev, egyenes tartású. Az elkülönítés bizonyos esetekben nem egyértelmű. Ha biztosra akarunk menni, legegyszerűbb, ha termelőtől szerezzük be a növényeinket.

Termesztése nagyon egyszerű, általában palántázzuk, a fagyok elmúltával május közepén ültetjük szabadföldbe. Vagyis termesztése hasonlít a paradicsomtermesztés technológiájához. Igen ellenálló faj, kedvezőtlen körülmények között is bőven terem. A termést az első fagyok által okozott megtöppedés után -ha „megcsípte a dér”- szedjük le. Igen erős lila színanyaga van, ezt kezelésénél érdemes figyelembe venni.

Lehetőleg ne termesszük olyan helyen, ahol kisgyerekek vannak, mert gazdag és szép termése nagyon vonzó és étvágygerjesztő. Megjegyzem még, hogy tapasztalataink szerint a madarak sem vetik rá magukat, valószínűleg ez is a mérgező rokonsági körhöz való hasonlatosságnak, vagy a faj mérgező voltának tudható be.

A lekvárkészítés során a bogyókat lepaszírozzuk, majd hosszan főzzük. Sokan ajánlják vegyes gyümölcslekvárba, mert így hígulhat az esetleg benne maradt méreg. Mi önmagában és vegyesen is készítjük. Önmagában elkészítve jobban kiérződik egyedi finom íze, de azért jobb az óvatosság, mert ha valaki érzékeny az adott méreganyagokra az súlyos következményekkel járhat.

A kerti ebszőlő újabban, mint terjeszkedő gyomnövényfaj is előfordul hazánkban, azonban invazív fajjá válásától szerintem nem kell tartani, mert életritmusa miatt (r-stratégista), főleg zavart, bolygatott termőhelyeken jelenik meg, nem képes monodomináns származéktársulást képezni (általában).

Az oldal alján található linken további információk találhatók, vagy érdemes tovább kutatni információ után, különösen angol nyelv területen, mert kevés a magyar nyelvű szakirodalom.
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Víg Péter

 www.vigpeter.fw.hu/

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://solanumscabrum.blog.hu/api/trackback/id/tr261639765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Irma Hattáné Juhász 2013.10.20. 10:34:01

Több éve termesztem a kertemben. Én is áfonya - Földi áfonya néven kaptam a magot. Amikor már teljes érett, fekete a bogyója, akkor kel leszedni, jó ha kicsi megcsípi a dér. Több helyen olvastam róla, hogy daganatos betegek immunerősítésére használják, nyersen szörp formájában és megfőzve lekvárként. Többen összetévesztik a Solanum nigrum-mal fekete csucsor, vagy ebszőlővel, ami mérgező. De ze a növény nem mérgező. Önmagában kiséé fura íze van, de én almával, citrommal ízesítve használom.